|
Elhunyt Fesztbaum Béla (1942-2010) | 2010-09-13 12:21:59 Szeptember 12-én vasárnap este budapesti otthonában 69 éves korában váratlanul elhunyt Fesztbaum Béla újságíró. A munka megszállottja volt, vasárnap éppen a Heves Megyei Hírlapba írt nekrológot, Válent Gyuláról az egri úszósport napokban elhunyt kiemelkedő egyéniségéről. Nyugdíjasként is aktívan dolgozott, a megye és Eger város sportéletét nyomon követte, blogjában, írásaiban hangot adott véleményének. Közismert polgára volt Heves megyének, Eger városának, ismerték, megszólították a sporteseményeken a falvakban, kisvárosokban. A sport mellett az egyházi dolgokkal is hozzáértően elhivatottsággal foglalkozott. Legutóbb a márciusban fiatalon elhunyt korábbi egri focicsillag Fodor András temetésén mondott búcsúbeszédet. Nagyra értékelte a sportteljesítményeket, a recski gyökerek révén ismerkedett meg a sporttal. Fiatal korában focizott, majd hármasugróként atletizált. Fiatalon szegődött a sport krónikásainak sorába és sportvezetőként munkálkodott.
Munkahelyén, a Finomszerelvénygyárban a közösségért dolgozott, párton kívüliként segítette, hogy a gyárban dolgozók a munka mellett aktív közösségi életet éljenek. Az Egri Vasas SE vezetőjeként közel került a sikeres labdarúgókhoz és birkózókhoz, kézilabdásokhoz. A sportsikerek tudósításaival a 60-as években lépett az újságírók táborába. A Bervai Figyelő után a Népújság, majd a Heves Megyei Hírlap következett, ahol 1993-tól a sportrovat vezetőjeként meghatározó szerepet töltött be a megyei sportéletben. 44 éve - napjainkig - tudósítója a Népsportnak, majd a Nemzeti Sportnak. 2003-ban Budapestre költözött, hogy a sikeres gyerekei (lánya, fia) és tehetséges unokái közelében éljen. Ennek ellenére egy pillanatra sem távozott a megyeszékhelyi sportélettől. Mátyásföldről is figyelemmel kísérte az egri, megyei sportéletet, rendszeresen megjelentek értékelő írásai, jegyzetei. Nyugdíjasan is felfedezte világhálót, blogot írt, bátran kifejtette véleményét. Nagy tapasztalatokkal rendelkező, önzetlen ember volt. Mindig segítette a fiatalokat, többen is tekinthetik tanítómesterüknek. Precíz, pontos elhivatott újságíróként szolgálta a sportot. Jó kapcsolatot ápolt a sportban dolgozó emberekkel. Egyházi vonalon is hiteles véleményt formált a különböző lapok hasábjain. Az Egri FC első őszi meccsén itt volt a Városi Stadionban, de ha a fővárosban játszott az egri pólós, vagy foci csapat, igazi lokálpatriótaként szorított a sikerekért. A sporteseményeken való részvétel, a tudósítás, jelentette számára az igazi életet. Birkózás, labdarúgás, kézilabda, vízilabda, atlétika sportágakban otthonosan mozgott.
A Heves Megyei Hírlapban megjelent portrésorozatában hétről-hétre több száz sportemberről emlékezett meg. Hihetetlen, és felfoghatatlan hogy ilyen hirtelen távozott az élők sorából.
Fesztbaum Béla temetése 2010. szeptember 17-én pénteken 12.30-tól lesz Budapesten a Cinkotai temetőben (1164 Budapest XVI., Simongát u. 2).
Az Agria TV és a Rádió Eger "Van képünk hozzá" című műsorában 2009. március 13-án Fesztbaum Béla egy órás interjút adott. A videó megtekinthető itt...
Egy rövid, két perces részlet az interjúból meghallgatható itt -
Fesztbaum Béla blogja itt...
Így emlékezünk Béla bácsira:
Zentai László, Rádió Eger, AgriaSport.hu:
Béla bácsi az újságíró kollégák, a sport szerelmeseinek nagy barátja volt. Emellett hatalmas kritikus, a fiataloknak kezet nyújtó idős mestere a szakmának. Közvetlensége már az első találkozáskor megragadott, hiszen nem a szakmában ma már oly jellemző hozzáállást mutatta. Ő, aki hosszú évtizedeket írt végig, sokat bosszankodva, sokat könnyezve az egri sportsikerek, a magyar sporthelyzet -főként a futball állapotának- láttán, engem, a fiatal zöldfülűt egyenrangú partnerként kezelt. Felállhattam mellé a sportújságírók nem létező külön tribünjére, mértéktartó véleményalkotásával, másszor érzelemtől fűtött megjegyzéseivel engedte, hogy az ő szemével lássak, halljak. Nagyon tiszteltem a mi Béla bácsinkat.
Örök emlék marad, ahogy hétről hétre, időről időre megfogalmazta a véleményét, néha fórumokon tesztelte szerkesztői hozzáállásunkat, majd felfedve kilétét megdicsért, vagy épp szelíden elmarasztalt, oktatott. Soha nem tudtunk haragudni rá, segítségéért, pozitív véleményéért mindig hálásak voltunk és vagyunk.
Legutoljára egy futballmeccsen találkozhattam vele, az újságírók mögött a tribünön állva kommentálta az eseményeket, szórakoztatva, de tanítva is a VIP vendégek sorát. Ma is tanít, jószívűen oktat, ahogyan a beszürkült képen a szemébe nézek. És a kézfogás, a közös beszélgetések, az, ahogyan a sport és a sportolók iránti tisztelettel élte az életét, soha nem szürkül el, mindig éles, színes és kedves marad.
|
|